Kirándulások, túralehetőségek

1972-től mint kastélymúzeum látogatható (nyitva: K-V 10-12 óráig, és 13-15 óráig, Tel.: 36/463-017, 36/463-090), a mellette épület szárny konferenciák, továbbképzések helyszíne és szálláshely. A kastély mögött egy négycsillagos wellness szálloda található. A település szálláskínálata bőséges, kemping, magánszálláshelyek, panziók mellett 2-3 és 4 csillagos szállodák várják a pihenésre vágyó vendégeket.
A faluban több helyen is megcsodálhatjuk a népi építészet emlékeit. A Gazdaház (Deák F. u. 40.) 1889-ben készült, érdekesen díszített zsalugáteres homlokzattal, a száz évvel ezelőtti falusi élet bemutatóhelye, helytörténeti gyűjteménynek ad otthont. A hátsó szobában a régi templom egy megmaradt mennyezeti fatáblája látható. Egy kosárfonási bemutató kiállítás is megtekinthető itt. Az itteni rendezvények és a kemencéiben sült kalács híre egyre több érdeklődőt vonz ide. (Nyitva: márc. 15-okt. 15. K-V 15-18 óráig, Tel.: 36/463-396). A népi építészet további szép emlékei az Alkotmány u. 10. és a Kossuth u. 78. sz. ház.
A Szomolyai úton a falut elhagyva érhetjük el a volt Gallasy-kastélyt (Berta-ház), amely eredetileg 1900-ban, késő eklektikus stílusban épült. 1953-ban leégett, ezután hat évvel üdülőnek építették át.
A Szomolyára vezető országút másik oldalán a kastéllyal szemben emelkedő domb oldalában tufába vájt kápolna található, két oldalán sírkamrákat alakítottak ki. A Gallasy-kriptától csak pár lépésnyire szintén a tufába vájták 1908-ban a valamikori Gallasy-pincét, amelyben a környék egyik legismertebb pincészetét kereshetjük fel.
Helyi sajátosságként a pincék és a barangolások érdemelnek külön is említést, hiszen a község szegényebbjei százával éltek barlangházakban. Még 1970-ben is 159 fő élt 40 ilyen „üregben”. A falu délkeleti részén a farkas-kői barlanglakásokban (Pocem) alkotótelep működik, itt időszakos kiállítások várják az érdeklődőket. Az Almásy család 1790-ben épült hajdani pincészetének és magtárának épületében (Szomolyai út 4.) étterem és borozó üzemel.
A falu központja felől Eger felé haladva, a Kossuth útról jobbra a Béka útra fordulva jutunk, a Noszvajhoz tartozó, a településtől északra fekvő Síkfőkútra. A Kánya-patak, amelyet hat forrás táplál, itt válik jelentősebb patakká. Feljegyzések szerint a XVII-XVIII. sz.-ban juhokat fürdettek a tavacskában és vízimalom is működött itt. Kirándulóhellyé az 1930-as években fejlődött. Az egri turistaegyesület szépen kialakította a Kánya-patak valamennyi forrását. Az Attila-forrásnál természetes környezetben kis tavacskát létesítettek és halakkal telepítették be. Ekkor épült a turistaház is, és lett Síkfőkút az egriek kedvelt hétvégi kirándulóhelye. Mára Noszvajjal teljesen összeépült.
A Síkfőkútról, a tóparti szálloda mellől a „Z□” jelzést követve, az aszfaltútról jobbra egy szekérúton folytatjuk utunkat a Bükkös-völgyben. Többször keresztezzük az időszakos vízfolyás medrét. Az Attila-forrásnál jobbra a „SO” jelzésen a Novaji kunyhóhoz érünk. Az Attila-forrástól tovább haladva a „Z□” jelzésen elhagyjuk a száraz István-kutat és az elapadt László-kutat. Lépcsőkön kapaszkodunk fel a Várkúti turistaház tisztására. A forrás feletti hegytetőn valamikor földvár állt (XIII.sz.). A várkúti turistaház az 1930-as években épült, ma is működő szálláshely. A környék a Bükk egyik legszebb kirándulóhelye. Innen a Várhegyi tanösvény „P” jelzését követve folytathatjuk utunkat.